Az Ecigitesztek és a Párásító podcast színeiben Bécsben jártunk a hétvégén, a két napos e-cigaretta kiállításon és vásáron, a Vienna VapeShow-n. Élménybeszámoló.
Fotó: Ecigitesztek
Nekem nagyon tetszett az esemény, mondhatni leesett az állam. Azóta is azon pörög az agyam, hogy hogyan lehet az, hogy két, egymás mellett fekvő, szinte ugyanakkora országban ennyire másképp alakult a gőzölés kultúrája, ennyire másképp néz ki egy kiállítás. Már ha lenne itthon kiállítás, persze. Csak arra tudok gondolni, hogy a 2012-es itthoni nikotinmizéria lapulásra (ha épp nem kivándorlásra) késztette a hazai cégeket, gyártókat, így a márkaépítés folyamata szinte teljes egészében megállt. Arculattal, egyéniséggel, sőt büszkén hirdetett és vállalt egyéniséggel rendelkező, színes (és szagos! ;)) standokkal találkoztam, tényleg csak kapkodtam a fejem.
Nyilván az sem hátrány, ha egy vállalkozásbarát államban üzemel egy cég, ahol az átlagember életszínvonala is sokkal tekintélyesebb költést tesz lehetővé, így jóval nagyobb keretből tud az adott cég visszaforgatni a saját arculatába. A jogbiztonság sem egy utolsó dolog, azért az osztrák gőzlér kollégák is kapták az államtól az ívet rendesen, de a fékek és ellensúlyok mégis rendre meg tudták állítani az egészségpolitikai ámokfutást. Érdekes volt látni azt is, hogy a forgalmazók teljesen békésen megvoltak egymás mellett, szemlátomást a saját üzletükkel vannak elfoglalva, és nem a másikéval. Az osztrák piac lelkivilágába természetesen ettől még nem lett jobb betekintésem, de valahogy olyan érzés volt, mintha ott evidencia lenne, hogy közös a szekér, közös a cél, és a végén úgyis a vevő dönt, hogy hova tér be.
Fotó: Ecigitesztek
Flottul és precízen zajlott a szervezés, és az illetékesek jó része e-cigivel rohangált, érezhető volt, hogy szívből csinálják, nem csak megbíztak egy X rendezvényszervező céget, hogy bonyolítsák le az eseményt. Talán emiatt volt, hogy minden szőrözés nélkül megkaptuk a sajtóbelépőt Charlie-val, pedig hát osztrák szempontból nem kimondottan számítunk szignifikáns médiumnak. Sőt, ajándékcsomagot is kaptunk, és bejárást a VIP részlegbe, ahol meg tudtunk pihenni, és éhet-szomjat olthattunk, teljesen díjmentesen. Az utolsó (nem e-cigis) magyar rendezvényen, ahol bejárásom volt a VIP részlegbe, annyi volt a truváj, hogy saját fizetős italpultja volt. Nagyon megadták a módját a VapeShow szervezői, tényleg le a kalappal.
Rengeteg vendég volt, bár a 6.000 négyzetméteren szépen eloszlottak, nem alakult ki tumultus. Jó volt látni, hogy a társadalom teljes palettájáról érkeznek emberek, kezükben a kisebb-nagyobb készülékekkel, és szépen lassan telegőzölik a hatalmas csarnokot. Próbáltam tenni két lépést hátrafelé, és felfogni, hogy hogyan lett egy alapvetően teljesen szürke használati cikkből tíz év leforgása alatt egy ilyen lelkesedést kiváltó, színes forgatagot megmozgató, embertömegeket vonzó közösségi mágnes. Egy biztos, az e-cigi már rég nem a periférián mocorog, amellett, hogy egy remek ártalomcsökkentő eszköz, komoly kultúrális jelenséggé nőtte ki magát. Ezt a megállíthatatlan áradatot szeretnék eltemetni néhányan, és ahogy a VapeShow közönségét elnéztem, erre nem nagyon lesz már lehetőségük. Amíg internet van, és a fejlett államokban virágzik a gőzölés kultúrája, addig itthon is van remény.
Fotó: Ecigitesztek
Jennifer és Aaron Biebert-tel találkozni külön élmény volt, rendkívül kedves és természetes emberek civilben. Alig várom, hogy Varsóban ismét összefussunk, és végre teljes terjedelmében megnézhessem dokumentumfilmjüket, az A Billion Lives-t.
Itt érhetitek el az Ecigitesztek részletes Vienna VapeShow beszámolóját fotókkal, videókkal.
