Az Országgyűlés szakértői páholyából volt alkalmunk tegnap végighallgatni a hazai elektromos cigaretta szabályozás legújabb fejezetének ellenzéki felszólalásait, és válaszként igencsak érdekes dolgok hangzottak el Csepreghy Nándor miniszterelnökségi államtitkártól.

Elsőre kicsit lelombozódtam, amikor azt láttam, hogy az egészségügyért felelős államtitkár nincs is jelen, de mint később kiderült ezzel végül jól jártunk, mert az EMMI notórius ténytagadó struccpolitikája és az ostobaságok zsolozsmái helyett meglepő módon pragmatikus hozzáállásba botlottunk.

Az ellenzéki felszólalások eléggé egyben voltak, a tavalyi lelkesedést mára kiegészítette az alapos felkészültség is, a felszólaló képviselők figyelmét szemlátomást nem kerülték el az e-cigaretta kutatásának aktuális fejleményei, amelyek a korábbiakhoz hasonlóan egyre nagyobb szakadékot képeznek a tények és az egészségpolitika maradi ostobasága között. A felszólalások felvétele itt tekinthető meg.

A sort Szávay István veszérszónoki emelvényen előadott tizenöt perces beszéde zárta, amelyben részletesen felvázolta, hogy a kormány hozzáállása miért elhibázott, miféle tévedéseken alapul, és abszurd módon hogyan dolgozik a dohányzás tényleges visszaszorítása ellenében.

Konklúzióként az elektromos cigaretta dohánytermékek közül történő kiemelését, és a nemdohányzók védelméről szóló törvényben rá vonatkozó pontok teljes törlését kérte. Végezetül átadta az államtitkárnak a Royal College of Physicians vaskos, kettőszáz oldalas jelentését, Farsalinos doktorék Eurobarometer felmérésével egyetemben, hogy amennyiben a tények alapján szeretne a miniszterelnökség tájékozódni, akkor legyen miből.

Válaszában Csepreghy Nándor miniszterhelyettes - egyebek mellett - a következőket mondta:

Szávay képviselő úr komolyabban felépített érveire is engedje meg, hogy reagáljak. Én azt gondolom, hogy ha azok az állítások, amelyeket ön megfogalmazott, és amelyek ezekeből a dokumentumokból is kiderülnek, igazak - ezt ígérem, hogy kollégáimmal át fogjuk tekinteni a vita során -, akkor, gondolom, senkinek nincs oka félni attól a vitától, amit le tudunk folytatni transzparens módon, a mai magyar közvélemény előtt abban a kérdésben, hogy valóban igazolható-e empirikusan, nem meggyőződés útján, empirikusan az, hogy az elektromos cigaretták esetében az az egészségkárosító hatás, amit feltételez az egyik tábor, és feltételez a másik tábor, hogy nincs meg, és amennyiben nincs meg, akkor itt ki tudom jelenteni, ki merem jelenteni, hogy a kormányzat nyitott arra, hogy liberalizálja az elektromos cigarettákra vonatkozó, önök szerint túlzottan sértő szabályozást.

Tehát itt azt kérem, hogy vegyenek részt ebben a vitában, és tudományosan nyerjen igazolást vagy az önök állítása vagy a mi vélelmünk, és ezt követően pedig nyissuk újra adott esetben a vitát, amennyiben ebben a szakmai vitában az önök álláspontja tudományos megalapozottságot is nyerhet ebben a kérdésben. (Szávay István: Csak ebbe vonják be a fogyasztók képviselőit is.) Világos, de azt gondolom, tudományos keretek között kell ennek megállnia, gondolom, ez egy olyan vita kell hogy legyen, amely vitában sokan különböző érdekeltségi viszonyoknak megfelelően részt tudnak venni.

Nagyvonalúan tekintsünk el most attól, hogy miféle szabályozás az, amely egy bizonyos tábor feltételezései alapján születik, és később foggal-körömmel kell valahogy helyes mederbe terelni, és a tudományos tények is talán labdába rúghatnak egyesek feltételezései ellenében. Pontosan tudjuk, hogy a NEFI évekkel ezelőtt ráült itthon a tudományos tényekre, és innentől kezdve az EMMI és a többi döntéshozó szerv annyi valódi információhoz jutott az e-cigarettával kapcsolatban, amennyi a Dohányzás Fókuszpontnak megfelelt: semennyihez.

Tekintsünk el az EMMI eddigi cinkos, mi-kutyánk-kölyke hozzáállásától is, amellyel a NEFI DF szakmai műhibával felérő alkalmatlanságát leplezi és védelmezi, és figyelmen kívül hagy minden olyan információt, amely nem a dohányzás-visszaszorítás közpénzen hízlalt kiskirályainak kloákájából pottyan ki.

Érthető, hogy a jogalkotás folyamata ezekben a kérdésekben miért támaszkodik az EMMI-re, az pedig a NEFI-re, ÁNTSZ-re. Kivitelezhetetlen lenne a közigazgatás, ha a döntéshozók nem alapozhatnák döntéseiket a szakmai háttérintézmények állásfoglalásaira. Hogy ez egyúttal azzal is jár, hogy néhány ember túszul tudja ejteni a tudományos bizonyítékok döntő többségét, és teljes mértékben el tudja torzítani a döntéshozók által érzékelt valóságot, ezáltal vakvágányra tudja terelni a jogalkotás folyamatát, az sajnálatos mellékhatás, és remélhetően nem történik meg túl gyakran. Pech, hogy esetünkben pont ez történt, történik.

Persze pont az ilyen vadhajtások lenyesegetésében lenne szerepe a közérdekű adatigénylések és közérdekű bejelentések intézményének, ha az érintett közfeladatot ellátó szervek nem tojnának nagy ívben a törvényben előírt kötelezettségeikre, és nem tagadnák meg az adatok kiadását, vagy nem söpörnék a szőnyeg alá a bejelentéseket.

De fókuszáljunk a lényegre. Elhangzott, hogy a szabályozás feltételezéseken alapul, amellyel szemben a mi táborunk állításai állnak. Lévén a mi táborunk állításai az elmúlt négy évben, Szócska Miklós nikotin-ámokfutása óta, rendre a tudományos tényeken alapulnak, ha a kormányban valóban megvan a szándék az empírikus alapon történő döntéshozatalra, akkor kvázi nyert ügyünk van. A mi állításaink ugyanis az e-cigarettát érdemben kutató akadémikus- és tudományos közösség állításai, nem a hátsó felünkből rángattuk elő azokat. Demjén Tibor szelektív csőlátása, Horváth Ildikó hagymázas habogása nem állja meg a helyét a tudományos bizonyítékokkal szemben, amennyiben valaki a döntéshozók közül végre hajlandó azokkal érdemben foglalkozni.

Elhangzott az is, hogy a kormány nyitott a transzparens szakmai vitára, egy olyan vitára, amely elől az egészségpolitika a mai napig minden egyes esetben elzárkózott. Csak remélni tudom, hogy ebben a vitában végre nekünk is jut hely, és a NEFI 16 oldalas fércmunkájával szemben az asztalra kerülhet az a lassan ezer kutatás, felmérés és elemzés eredménye is, amelyről az egészségpolitika úgy tesz, mintha nem is létezne.

Hosszú lesz még innen az út, mire sikerül hatályon kívül helyezni a NEFI aknamunkájának köszönhető borzalmasan kártékony szabályozást, de ad némi reményt, hogy a döntéshozás folyamatába olyan emberek is beszálltak, akik számára jelent valamit az, hogy empírikus bizonyíték, és nem csak azt dünnyögik az orruk alatt, hogy „a mi szakértőink sokkal inkább tudományosabban felkészültebbek”, és ezzel elintézettnek tekintenek minden kérdést.