Kihagyják-e a lehetőséget milliók életének a megmentésére a dohányzásellenes szószólók és szabályozók, ahogyan ismét ugyanazt a taktikát alkalmazzák, mint a dohánytermékek déminozálásakor?
David Amsden RollingStones.com-on december 21-én megjelent E-Cigs' Inconvenient Truth: It's Much Safer to Vape című cikkének a fordítása. Első rész a négyből.
Daniel Walsh-t ugyanazok az indokok késztették az elektromos cigaretta kipróbálására, mint dohányosok millióit. "Napi 20 órát is tudtam egyhuzamban dolgozni, összetett feladatok között ugrálva, de a dohányzást nem tudtam abbahagyni", mondja Walsh. "Ez volt a legnagyobb hiányosságom". A már túlontúl is jól hangzó ígéret, amely az e-cigarettát rengeteg vita forrásává tette - miszerint a dohányzással való felhagyás és a dohányzás élménye megfér egymás mellett - megpendített valamit Walsh-ben. Miután sikeresen átváltott gőzölésre, annyira beleszeretett a termékbe, hogy otthagyta san franciscói mesterséges intelligencia fejlesztői állását, átköltözött Michiganbe és elindította a Purebacco-t, az ízesített, nikotinnal elegyített utántöltőket (ezt hevíti az e-cigaretta belélegezhető párává) gyártó céget. Több, mint harminc alkalmazottjával, san franciscói és londoni irodáival, és abbéli tervével, hogy egy 4.000 négyzetméteres főhadiszállásig bővüljön, a Purebacco fejlődése remekül szimbolizálja kicsiben a piacot magát, amely a becslések szerint idén 3.5 milliárd dolláros forgalmat bonyolít majd. "Rengeteg történetet hallani, amely azt támasztja alá, hogy az olyan fickók, mint én, dohányosok százezreinek segíthettünk a leszokásban", mondja Walsh, akit kollégái a Gőz Főpapjaként is emlegetnek, ami találó becenév a titokzatos, szőke raszta sörényes tudós számára, ahogyan éjszakába nyúlóan dolgozik csillogó laboratóriumában. "Bár mint e-cigi cégtulajdonos, ezt igazából ki sem mondhatom, mert a jelenlegi szabályok csak azt teszik lehetővé, hogy mint egyéb káros szokásként hivatkozzunk termékeinkre".
Augusztusban, amikor a brit egészségügy képviselői nyilvánosságra hozták az elektromos cigaretták értékelésének mérföldköveként is jellemzett tanulmányukat, Walsh egy pillanatnyi elégtételt érezhetett. Az eszközöket meglehetősen figyelemfelkeltő módon - "nagyjából 95 százalékkal biztonságosabb a dohányzásnál" - leíró tanulmány arra bátorít, hogy az e-cigarettát nevezhetjük a dohányzás halálos szenvedélyének felhagyását támogató eszköznek, egy olyan nikotin beviteli eszköznek, amely "magában hordozza a lehetőségét, hogy jelentősen segítse a dohányzás végleges visszaszorítását", ahogy maga a jelentés is jellemzi, és amelyet a közegészségügy áttöréseként kellene értékelni, nem pedig mint valami új alattomos holmit a dohányzás elleni küzdelem eredményeinek aláásására. "Szóról szóra elmondták, amit évek óta magam is hirdettem!", mondja Walsh. "Talán végre kimozdulunk a holtpontról, és többé nem úgy néznek ránk, mint valami őrült figurákra a perifériáról".
Angliában talán. Amerikában azonban a meghatározó üzenet továbbra is az, hogy az e-cigaretta fenyegetést jelent. Hasonló korlátozásokkal sújtják, mint a dohánytermékeket, dacára annak, hogy egyáltalán nincs köze a dohányhoz, amiről pontosan tudjuk, hogy azon rákkeltő anyagok forrása, amely miatt a dohányzás a megelőzhető halálesetek elsődleges oka világszerte. A dohányzás ellenes csoportok sikerrel táplálták azt a tévhitet, hogy az e-cigaretta és a dohányzás egyformán káros, és a sajtó készségesen támogatta őket ebben, jórészt csak a szenzációhajhász dolgokról (ez robban!), vagy a vészharangot kongató (rosszabb, mint a dohányzás!) hírekről tudósítva. A legmeglepőbb ebben az egészben, hogy mindeközben az amerikai egészségügy képviselői jórészt egységesen egyetértenek az angol tanulmány alapvető állításaival, nevezetesen, hogy e-cigit pöfékelni lényegesen kevésbé egészségkárosító, mint dohányozni. Lehet, hogy nem pont a merész 95 százalékkal kevésbé - lévén a kutatások nem teljes körűek, értelmezésük többféleképpen is lehetséges, és az e-cigaretta túl újkeletű ahhoz, hogy a hosszú távú hatásait ismerjük - de legalább az égetett dohány legártalmasabb méreganyagaitól biztosan megszabadul használója. Akkor mire fel a vonakodás ebben a kérdésben, miközben 480.000 amerikai veszti az életét a dohányzás miatt évről évre?
Bár az e-cigaretta ipart az olyan kisvállalkozók indították be, mint Walsh, az utóbbi időben a dohánygyárak is elkezdtek beszivárogni a terepre, amely könnyen a probléma része is lehet. Természetesen nem akarnak kimaradni egy olyan növekedésben lévő üzletágból, amely néhányak szerint kompletten leválthatja a dohányzást, de mivel a cigaretta eladások még mindig elképesztő, éves 35 milliárd dolláros bevételt jelentenek a világ hat legnagyobb dohányipari cége számára, motivációjuk megmarad, hogy a dohányosokat az alapvető termékük fogyasztására csábítsák. Az olyan elektromos alternatívák fényében, mint a MarkTen - amely az Altria, a Marlboro gyártójának terméke - amelyik a legszembetűnőbb márkák egyike, érthető, ha néhányan az e-cigarettát a dohányipar legújabb ördögi tervének tartják, amelynek korábbi fortélyos manipulációi jól ismertek. Amíg 2010-ben a dohányosok 84 százaléka gondolta úgy, hogy az e-cigaretta kevésbé egészségkárosító, mint a dohányzás, ez a szám 2013-ra 63 százalékra esett vissza. Egy tavalyi tanulmány szerint az e-cigarettázásról a dohányzásra visszatérők egyharmada a feltételezett egészségügyi kockázatok miatt döntött így.
Az angol tanulmány egyik lényeges pontja, hogy az ehhez hasonlatos téveszmék a közegészségügy kudarcát jelentik, amelyet vissza lehetne fordítani, ha kellőképpen ki lenne hangsúlyozva a dohányosok számára az elektromos cigaretta dohányzáshoz viszonyított minimális egészségügyi kockázata, ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá téve, hogy a nemdohányzók maradjanak szépen távol az e-cigarettázástól. De az elektromos cigaretta legnagyobb problémája az Egyesült Államokban egyben az egyik legvonzóbb tulajdonsága is, nevezetesen az, hogy a dohányzás élményének utánzása, és ugyanannak a hatóanyagnak - nikotin - a szervezetbe juttatása, amely dohánylevélből származik, könnyen kelti annak a látszatát és érzetét, mintha dohányzásról lenne szó. Ennek köszönhetően kapnak hangot az olyan vélemények, hogy a halálos szenvedélyt kiváltó e-cigaretta akár visszafordíthatja a dohányosok csökkenő számának évtizedek óta megfigyelhető trendjét. Azért használják a dohányosok ezt az eszközt, hogy kiterjesszék függőségüket, vagy hogy megszabaduljanak attól? Elképzelhető-e, hogy kapuként szolgáljon a dohányzás újranormalizására, különösképp a befolyásolható fiatalkorúak körében? Jogosak ezek a kérdések, de lehetséges, hogy kitakarják a legfontosabb kérdést mind közül: azáltal, hogy egy jóval biztonságosabb alternatívát ugyanazokkal az eszközökkel üldöznek, mint korábban a dohányzást, kihagyják-e annak a lehetőségét, hogy állampolgárok millióinak az életét mentsék meg?
Folytatás:
Az e-cigi fájó igazsága: sokkal biztonságosabb gőzölni (2/4)
Az e-cigi fájó igazsága: sokkal biztonságosabb gőzölni (3/4)
Az e-cigi fájó igazsága: sokkal biztonságosabb gőzölni (4/4)
