az egészségügy ludditái kontra valóság

Gőzlér blog: őszintén az e-cigarettáról

Amerre én járok, bámul a világ...

2016. május 25. - mujo

Nem is olyan régen még tényleg így volt, fura bogárként megnéztek minket, e-cigiseket. Ha épp nem egy vapertalálkozóra ment az ember, akkor ritkaságnak számított minden idegen, gőzgéppel a kezében. Az utóbbi napokban viszont akármerre nézek, gőzléreket látok.

Lehet, hogy május huszadika az oka, és korábban nem jártam eléggé nyitott szemmel az utcán, de manapság amerre csak megfordultam, békésen gőzölgő embereket láttam. Állok a zebránál, szemben áll egy fiatalember egy boxmoddal a kezében. Ülök a trolibuszon, és egy pékség bejárata mellett egoval álldogál egy hölgy. Ülünk az autóban a pirosban, és az előttünk álló jármű vezető oldali ablakán hófehér ködfelhőket ereget a sofőr. A kisboltban megkérdezi az új eladó, hogy milyen levest szívok.

Egy fecske még nem csinál nyarat, talán négy sem, de mivel viszonylag ritkán kell kimozdulnom itthonról, ehhez képest rengeteg ártalomcsökkentő pionírral találkozom. Azt hiszem itt a nyár, visszavonhatatlanul. Hiába a rengeteg félrevezető információ az egészségügy ludditáitól, mint az közismert, a negatív reklám is reklám. Ők pedig sem időt, sem pénzt, sem energiát nem sajnáltak az elmúlt években, hogy egy egész ország megtudja, létezik egy eszköz a dohányzás kiváltására, és terjed, és egyesek szerint ez nem jó. Ha nem tettem volna le már korábban a cigarettát, nekem biztosan felkeltette volna a kíváncsiságom ez az állandó vergődés.

A legtöbb ember szerencsére nem komplett idióta, sem nem önmaga ellensége, és mint az jól ismert, a dohányosok bő 70%-át állandó jelleggel foglalkoztatja a dohányfüsttől való szabadulás gondolata. Precíz és friss adatok nem állnak rendelkezésre, de a NEFI szerint 2012-ben a felnőtt lakosság kettő, 2013-ban pedig négy százaléka használt elektromos cigarettát.

Durva számokkal dolgozva ez kb 160.000 főről 320.000 főre való növekedést jelent. Azóta pedig eltelt lassan három év, és ha feltételezzük, hogy a hazai éves duplázódás, amely egyébként szépen követné a külföldi statisztikákat is, nem állt meg, de legalábbis arányaiban megmaradt a növekedés tempója, akkor ma Magyarországon a felnőtt lakosság 8-16% már használ, vagy használt valamilyen gyakorisággal e-cigarettát.

A 16% azért még nekem is elrugaszkodottan optimistának tűnik, de még 8%-kal számolva is bő 640.000 felnőttről lenne szó, ami rengeteg ember. Ez az, ami SzaniszlóHorváth Ildikó szerint "kisebbség, erősen elhanyagolható százalék, ha a lakosság teljes létszámához nézzük". Szerintem a négy, de még a kettő százalék sem elhanyagolható, ha a dohányzás ártalmainak csökkentéséről, vagy az önrendelkezés szabadságáról van szó, de hát miért pont ezügyben ne állítana elképesztő butaságokat Ildikó, ha már minden más kérdésben vidáman megteszi.

Itt tartunk most, amíg az egészségpolitika hazai és nemzetközi ludditái azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan csűrjék és csavarják a számokat, kozmetikázzák a tényeket, hogy minél hitelesebbnek tűnő badarságokkal ijesztgethessék a dohányzó lakosságot egy potenciális mentőövvel kapcsolatban, az emberek eközben beszélgettek az ismerőseikkel, és szépen meghozták életük valószínűleg egyik legfontosabb döntését, egy lépéssel közelebb kerülve a dohányfüstmentes élethez.

Szokás az e-cigaretta terjedését cunamiként, a közegészség forradalmaként aposztrofálni, de én beérném egy hétköznapi ténymegállapítással: amíg e-cigarettázik valaki, addig sem dohányzik.

Először semmibe vesznek, aztán nevetnek rajtad, majd küzdenek ellened, végül pedig győzöl.

Gandhi

A bejegyzés trackback címe:

https://gozler.blog.hu/api/trackback/id/tr698745694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.