az egészségügy ludditái kontra valóság

Gőzlér blog: őszintén az e-cigarettáról

A dohányzástól eltévelyedni hatóságilag tilos

2015. december 16. - mujo

Az egyik szemem sír, a másik nevet az elmúlt két nap után.

Sír,

mert kedd délután az Országgyűlés megszavazta a T/7404-es salátatörvényt, amely szerint jövő májustól kizárólag a Nemzeti Mutyiboltok értékesíthetnek elektromos cigarettát és hozzá való tartozékokat (nem mintha érdekükben állna, vagy akár képesek lennének tartani az elmúlt évek alatt kialakult piaci színvonalat), és mind jómagamat, mind minden gőzlértársamat a dohányzásra kijelölt helyekre száműznek, hogy ott hódoljunk egyébként teljesen ártalmatlan szenvedélyünknek.

Néztem éjfélkor az utolsó országgyűlési vitát, ahogyan Heringes Anita és Rig Lajos képviselők egy végső kísérletet tesznek rá, hogy jobb belátásra bírják az egészségügyért felelős szaktárcát, de hiába, Ha bármi változott, az csak az, hogy az államtitkár mostanra sokkal folyékonyabban és összefüggőbben beszél hülyeségeket, mint néhány hete.

Szerencsémre mindez engem nem érint közvetlenül. Az utántöltőimet magam keverem, az alapanyagokkal önmagukban pedig nem tudnak mit kezdeni. Az elnyűhetetlen mechanikus készülékem még akkor is működni fog, amikor Demjén Tibor és Horváth Ildikó már rég a pokolban ég majd a történelem különösen kártékony gonosztevői társaságában. Szintén elnyűhetetlen felújítható kazánomba pedig vattát és fűtőszálat venni pedig azért nem egy nagy kihívás.

A dohányzásra kijelölt helyekre is nagy ívben teszek. Annak ellenére, hogy a magyar egészségügy másfél hónapja megpróbál meggyőzni róla, hogy én egy gyenge akaratú, szánalmas nikotinfüggő vagyok, és inkább szuicid pirulákkal kéne hogy mérgezzem magam, függőségem (ha egyáltalán van még ilyenem) mára össze sem hasonlítható a dohányos korombeli állandó nikotinéhséggel. Ha egy pár órás utazást gond nélkül kibírok gőzölés nélkül, akkor talán egy éttermi vacsorát, vagy egy nagyobb bevásárlást is túl fogok élni anélkül, hogy mások cigarettafüstjének a belégzésére kényszerülnék.

Ha pedig mégis valami szuper újdonságra fájdul meg a fogam, akkor felkerekedünk, és elugrunk egy olyan országba érte, ahol a döntéshozók nem azzal szórakoznak, hogy velejéig korrupt csigatestük mutyiszagú nyálkájával a tisztességes polgár életének minél több aspektusát összedzsuvázzák.

Azok a kevésbé szerencsések viszont, akik nem ennyire felkészültek, vagy netán földrajzilag korlátozottabb lehetőségek között élnek, vagy még csak frissen megtért, a kísértéstől nem teljesen megszabadult elektromos cigarettások, azok nagyon megszívják. Nagyon megszívja az a kétmillió dohányos is, akiknek épp most állja el a legtutibb menekülőútját - ironikus módon - maga a magyar egészségügy, és az életünkre rátelepedett, örökké éhes, telhetetlen szörnyszülött.

Hiába, no, évi 28.000 honfitársam keserves halála bizony túl nagy üzlet ahhoz, hogy csak úgy békén hagyják az azt veszélyeztető elektromos cigarettát. Ha kihagy egy ütemet a dohány- és gyógyszeripar szimbiózisának hullagyára, felborul az ezeréves rend.

Továbbra is rossz hírem van a mindebben tevékenyen részt vállaló emberállatok számára: bukni fogtok. A folyamatos hazudozásotok, a tények és a tudomány megerőszakolása, az esztelen, kapzsi kártevés csak arra elég, hogy amikor kártyaváratok végül összeomlik, örökre fennmaradhasson nevetek a magyar egészségügy szégyenfoltjaként. Ha ti nem látjátok, hogy saját szakmai hitelességetek sírásói vagytok, lelketek rajta. Persze tudjuk, van az a pénz, amiért korpásodhat az ember haja.

Öröm az ürömben, hogy így jövőre új hobbim lehet, sorra látogathatom majd a Nemzeti Dohányboltokat, ahová eddig egyetlen alkalommal sem kellett még betennem a lábamat, és feltarthatom a forgalmat helyenként egy jó órára a rengeteg elektromos cigarettával kapcsolatos kérdésemmel, majd megfejelhetem az egészet egy fogyasztóvédelmi bejelentéssel, amiért teljesen szakszerűtlen kiszolgálásban volt részem. Remélem egymásnak adjuk majd a kilincset, sorstársaim.

Nevet,

mert a helyzet komorsága ellenére is remek hangulatú, példás demonstrációt sikerült tartanunk hétfőn a Kossuth téren.

Hatalmas köszönet a résztvevőknek, hogy eljöttek a hideg ellenére, a rengeteg kedves szóért és bátorításért, a törődésért, az improvizált mini kávézó-teázóért, a pogácsákért, pizzákért. Nem voltatok restek akár több száz kilométert utazni, akár délelőttől kezdve velünk fagyoskodni, akár többször megfordulni odakinn napközben. Köszönet a beküldött videókért, a rengeteg, füstös múltat idéző hamutartóért, és az egészségesebb élet egyik lehetőségétől megfosztott dohányosokért égő mécsesekért.

Köszönet Bernárius 'Charlie' Róbertnek, hogy megosztotta velem a szervezés időnként gutaütésbe hajló terheit, és a formába öntött vízióért, amely bármely demonstrációnak becsületére vált volna. Köszönet Balogh Dávidnak, Dovalovszki Tamásnak és Ficsor Zoltánnak az elmúlt hetek közös ötleteléseiért.

Köszönet önkéntes rendezőinknek, hogy (ismét) állták a sarat, és a BRFK munkatársainak, hogy ismét remekül biztosítottak minket. Köszönet a Magyar E-cigaretta Forgalmazók Szövetségének és a Villanypára Egyesületnek, hogy támogatásukkal végül egy ilyen minőségű eseményt tudtunk szervezni.

És külön köszönet Heringes Anita és Szávay István országgyűlési képviselőknek, hogy a kettő, érdekünkben szót emelő ellenzéki párt képviseletében felszólalásukkal megtisztelték az egybegyűlt tömeget.

Ne keseredjen el senki, hogy annyian voltunk csak, amennyien, sem mert másnap megszavazták ezt a jogszabálynak titulált förtelmet. Ahogy a mondás tartja, az életben az igazán fontos dolgokért meg kell küzdeni. Mi pedig nem adjuk fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://gozler.blog.hu/api/trackback/id/tr328175092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.