az egészségügy ludditái kontra valóság

Gőzlér blog: őszintén az e-cigarettáról

5 éve teljes gőzzel

2016. augusztus 20. - mujo

Ma van az ötödik évfordulója, hogy egyáltalán nem dohányzom, és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy mindezt kizárólag az elektromos cigarettának köszönhetem. Fél évtized gőz, két évtizednyi füstöt követően. Rövid visszatekintés ez az írás, a volt dohányos szemszögéből.

img_20160820_145255.jpg

Hitte a fene, hogy az e-cigaretta működik, hogy ki tudja váltani a megrögzött füstölést. Nem is igazán érdekelt az egész lehetőség. Húsz éve dohányoztam már, naponta legalább négy doboz fehér szofinak vertem a fenekére, izgalmasabb, hosszabb napokon ez akár nyolcig is felugrott. Szerettem füstölni. Függetlenül attól, hogy az egész lakást a füst és a nikotin kellemetlen, állandó filmrétege fedte be. Függetlenül attól, hogy bár közvetlen egészségügyi problémáim még nem voltak miatta, de azért már érezhetően kikezdte a szervezetemet a bagózás. És függetlenül attól, hogy a napi négy doboz koporsószeg egy igazságtalanul rövid, és a végén tengernyi szenvedéssel tarkított élet ígéretét hordozta magában. Ébredés után az első kávé mellé fél doboz cigit füstöltem el, a nap nem indult el addig, amíg ezen túl nem voltam. Egyszerre szerettem és gyűlöltem a dohányzást, ugyanazzal a disszonáns ambivalenciával, mint megannyi dohányos világszerte.

Ezen a kötött pályán haladt az életem, egészen addig, amíg a párom fel nem fedezte magának az e-cigarettát. Ugyan a napjainkra jellemző rengeteg tudományos információ és bizonyíték akkoriban még nem állt rendelkezésre, az e-cigi mellett felsorakoztatott érvek már akkor elégségesek voltak ahhoz, hogy az ember dohányosként józan paraszti ésszel beláthassa, egy nagyságrendekkel kevésbé egészségkárosító dologról van szó. És ez egy nagyon fontos szempont, dohányosként mérlegelni a relatív kockázatot, és ez alapján dönteni a saját sorsunkról, nem pedig rábízni magunkat néhány nemdohányzó absztinencia-prédikátorra, hogy szerintük hogyan is kellene megoldanunk a saját problémáinkat. Demjén Tibor a farát a földhöz csapkodva érvelhetett volna nekem a hagyományos - és túlnyomórészt működésképtelen - leszokási módszerek mellett, nem tudott volna olyat mondani, amely segíthetett volna rajtam. Egy dologban persze egyetértünk: a dohányzást abba kell hagyni valahogy. Abbahagyhatnám úgy, ahogyan nekem jó? Öt éve szerencsére még gond nélkül megtehettem, ma már óriási bajban lennék.

A füst öl? Igen. Van füst? Nincs füst. Ennyire egyszerű. Az egyetlen, amely kérdéses volt, hogy valóban elegendő-e az élmény, amit nyújt a gőzölés, hogy ténylegesen kiváltsa a hagyományos dohányzást. Kinga nem kapkodta el, hetekig bújta az akkoriban még nem túl népes online fórumokat, szívta magába az érveket és ellenérveket, olvasta a felhasználói tapasztalatokat, mire minden leülepedett, hogy meghozza a döntést. Hazatért egy akkoriban egészen komolynak számító ePower készülékkel, és elkezdett vele nemdohányozni.

Én természetesen bunkó módon füstöltem tovább. Bár kipróbáltam az e-cigijét, és meglepően meggyőző élményt nyújtott, ez nekem még kevés volt a döntéshez, de ahogyan teltek a napok, rövid idő alatt egyértelművé vált, hogy valami ebben a dologban tényleg működik. Már az hatalmas előrelépésnek tűnt, hogy esetleg kevesebb cigit szívjak, így pár napra rá megérett bennem is az elhatározás, kell nekem is egy saját e-cigaretta.

Sziasztok,

Elkezdtem kacerkodni az e-cigi gondolataval, viszont van nehany sarkallatos szempontom, ami miatt bizonytalan vagyok, hogy melyik termek lenne szamomra a megfelelo, illetve egyaltalan letezik-e olyan, ami megfelelo lenne, nevezetesen:

Nem nyomogombos, hanem "szivos" fajtara lenne szuksegem, mert sokat log a szambol a cigi, mikozben a ket kezem foglalt, ha allandoan pakolgatni kene a cigit es gombot nyomkodni egy-egy slukkhoz, abba hamar megkattannek. Ugyanezen okbol a nagyobb fajtak sem johetnek szoba, mert kiesne a szambol a sulya miatt ;)
Ezen kivul sokat dohanyzom, igy praktikus lenne, ha nem kene tul gyakran tolteni.

Letezik-e tudomasotok szerint ilyen modell? Tippeket, segitseget elore is koszonom.

2011.08.02. 17:03, ecigiforum.com

A fenti lamentálás eredménye az lett, hogy egy cigaretta formájú, de már újratölthető KR808-as típus mellett döntöttem, és megkezdődött az új időszámítás. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy négy évvel később az ártalomcsökkentés védelmében az Országház melletti színpadon kihangosítva fogom a hátsójába szorult fejű magyar egészségpolitikát kritizálni, igencsak körberöhögtem volna, de ez egy másik történet.

Minden kezdet nehéz, de az enyém kiemelten nehéz kezdet volt. A kis készülék hibás döntésnek bizonyult részemről, jóformán többet kellett töltenem mind delejjel, mind levessel, mint amennyit használni tudtam. Szerencsére az élmény ahhoz elegendő volt, hogy megállapíthassam, hogy nem magával az e-cigarettázással van a probléma, hanem az eszközzel. Egyértelmű volt, hogy az én igényeimhez ez kevés, így egy hét sem telt el, és én is beszereztem egy ePowert, mint korábban Kinga.

Ezzel a lépéssel helyére is került minden. Cigarettát ki nem dobunk alapon még keresztül kellett szívnom magam az utolsó karton cigimen, és a normálisan bő két napra elegendő adagom csaknem egy hónapig kitartott. Alig pár nap után már csak a reggeli kávé mellé gyújtottam rá, de egy hét után már azt is utáltam, a fellélegzett és újra életre kelt ízlelőbimbóim rettentő módon tiltakoztak a borzalmas kátrányos íz ellen. Elkezdtem nem érteni, hogy ezt mégis hogyan bírtam húsz éven keresztül. Végül elfogyott végre az utolsó szál cigarettám is, hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy többé nem kell ezt a szart szívnom. Azóta vissza se néztem, pár hét gőzölés elegendő volt, hogy húsz év függőségét magam mögé utasítsam.

Tudtam-e öt évvel ezelőtt, hogy mire vállalkozom, hogy milyen hosszú távú hatásai lehetnek az e-cigarettázásnak? Nem tudtam, pontosan nem is tudhattam. Amit tudtam, az az, hogy ha nem változtatok, akkor hamarosan véres cafatokban fogom kiköpködni a tüdőmet. Ezzel kellett szembeállítanom annak a lehetséges kockázatait, hogy ízesített formában lélegezzem be a koncertekről és színházi előadásokról jól ismert műfüstöt. Fél évtized elteltével elmondhatom, életem egyik legjobb elhatározása volt, hogy bizalmat szavaztam az e-ciginek.

Az öt évvel ezelőtti, józan paraszti ésszel meghozott döntés helyességét mára alaposan megtámogatta több száz tudományos kutatás és felmérés. A manapság e-cigarettára átálló dohányosoknak már nem kell sötétben tapogatózni az ártalomcsökkentés létjogosultságát illetően, mindössze el kell kerülniük az egészségpolitika hazugságokból épített csapdáit. De ha semmiféle kutatás nem történt volna időközben, az sem tenné semmissé a saját bőrömön és közvetlen környezetemben megtapasztalt élményt, ahogyan a dohányzással elfojtott teljesítőképesség és közérzet ledobja láncait, és vissszatér a normális, nemdohányzó kerékvágásba.

Lassan negyven éves leszek, és nem emlékszem rá, hogy a bagózást megelőző időszakot leszámítva valaha is éreztem-e ilyen jól magam a bőrömben. Pedig a huzatom nem lett kisebb, ugyanúgy gőzölök, mint ahogyan dohányoztam: mint egy gyárkémény. És akkor jönnek az önjelölt szakértők az egészségpolitikai propagandával, és megpróbálják nekem megmagyarázni, hogy igazából én nem is szoktam le, mert nem úgy történt, ahogyan ők szerették volna. Felelőtlen, féltékeny, ostoba pojácák.

Mondhatjuk-e, hogy az e-cigarettázás teljesen ártalmatlan? Nem, ebben a világban jóformán semmi sem az, amit eszünk, iszunk, magunkra kenünk, vagy belélegzünk. Mondhatjuk-e, hogy egy dohányos számára egyértelműen hatalmas egészségügyi előnyt jelent az e-cigarettázás? Igen, ez régóta nem kérdés, hanem tény. Mondhatjuk-e, hogy az e-cigarettára átállás a dohányzásról való leszokás minden előnyét magában hordozza? Igen, elég megkérdezni bármelyik bagózásról átállt e-cigist. Mondhatjuk-e, hogy az e-cigaretta a válasz a dohányzás visszaszorításának évtizedek óta megfeneklett törekvéseire? Mondhatjuk-e, hogy az e-cigaretta a legnagyobb népegészségügyi vívmányok egyike? A tények ismeretében egyértelműen.

Fonák módon az évek alatt ahogyan szaporodtak a bizonyítékok az e-cigaretta mellett, úgy fordult a világ egyre jobban ellene. Hogy a szomorú folyamat mozgatórugói vakok, hülyék, vagy csak szimplán korruptak, azt majd az idő eldönti, az én személyes véleményem nem sokat nyom a latban. Mindettől függetlenül hiszem, hogy a dohányzás globális problémájának egyetlen ismert hatékony megoldása végül elfoglalja az őt megillető helyet, és a szemellenzős vészmadarakat maga alá temeti a szarkaként összehordott hazugsághegy.

Persze nem tudom mikor jutunk el idáig, hogy az álszent és esztelenül maradi hazai egészségpolitika meghátráljon végre az elképesztő mennyiségű bizonyíték hatására, de bíztató, hogy külföldön már van ahol szembe mernek menni a dohányipar, a gyógyszeripar, az állam és a leszoktató lobbi dac- és érdekszövetségével. Egy biztos, ha netán nem élem meg azt a napot, az már nem a dohányzás miatt lesz. Ezt pedig csakis az e-cigarettának köszönhetem.

A bejegyzés trackback címe:

http://gozler.blog.hu/api/trackback/id/tr9910596016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu