az egészségügy ludditái kontra valóság

Gőzlér blog: őszintén az e-cigarettáról

Ne menjen napra, akinek vaj van a fején

2016. január 28. - mujo

A Korányi oldalán publikált nyilatkozatában sértődöttségének ad hangot Dr Kovács Gábor, a Dohányzás Leszokás Támogató Módszertani Központ vezetője és a Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnöke. Megérintett az üzenet, így reagálnék az abban megfogalmazottakra.

A nyilatkozat első felében sorra veszi a tőlük már jól megszokott tényferdítéseket és csúsztatásokat, bár kétségkívül szép, kerek formába öntve azokat, de hát attól, hogy cizelláltan mondjuk, a valótlanság még valótlanság marad, ezzel nem is foglalkoznék most többet, megtettük már elégszer, miközben egyesével cáfoltuk minden állításukat. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy bár az iromány címe "Nyilatkozat az elektromos cigaretták forgalmazásáról", a forgalmazás kérdését összesen két mondat érinti szőrmentén az utolsó előtti bekezdésben, ezzel szemben öt bekezdésen át olvashatjuk a zsibbasztó, agymosó, hazug propagandát.

Az igazi gyöngyszem azonban a nyilatkozat utolsó bekezdése, amelyet az alábbiakban változtatás nélkül idézek:

Sajnálatos, hogy a vita során olyan sértő, arrogáns és igaztalan hangokat használnak az elektronikus cigaretta használatának liberalizálásában érdekeltek, amely számunkra elfogadhatatlan. A nyilvános riportokban tényeket, szakmai érveket nyilatkozó munkatársainkat személyüket sértő vádakkal illetnek. Mi ebben nem kívánunk partnerek lenni, ez a stílus távol áll tőlünk. „A stílus maga az ember”, az arrogancia a gyenge bizonyítékokkal rendelkezők eszköze.

Tisztelt Dr Kovács Gábor úr!


Először is megköszönném a liberalizálás kifejezés használatát, ugyanis valóban erről lenne szó. A tűzzel-vassal tiltás és korlátozás helyett a szabad hozzáférhetőséget és szabad felhasználást szeretnénk elérni, kiváltképp, hogy ezen korlátozásokat sem egészségügyi, sem tudományos szempontból nem indokolja semmi. Mi, az elektromos cigaretta közösség, sosem voltunk a szabályozás ellen, észszerű szabályozásra szükség van, és olyan észszerű szabályozásra van szükség, amely nem előítéleteken, gazdasági érdekeken, tényhamisításokon és hazugságokon alapul. Ez a mostani szabályozás azonban sajnos nem ilyen.

Azt is köszönöm, hogy vitaként jellemzi az elmúlt bő három hónap eseményeit. Már csak azért is, mert vita, nemhogy az elmúlt három hónap, de az elmúlt három és fél év során, minden próbálkozásunk ellenére sosem adatott meg Önökkel. A médiában sem vita zajlik, pusztán hangzatos címekbe takaródzó szakértőik nyilatkoztatják ki rendszeresen a valóságtól elképesztő mértékben elrugaszkodott nézeteiket. Ez nem vita, a vita feltételezné, hogy kétoldali részvételről van szó, ez azonban a mai napig nem valósult meg. Mi örömmel vállalnánk, ahogyan eddig is, hogy a nyilvánosság előtt ütköztethessük érveinket, Önök azonban rendre elzárkóznak minden ilyen lehetőség elől. Felmerül a kérdés az emberben, hogy vajon mi okból. Egy vitában Önök vennék a fáradságot, hogy reagáljanak az általunk felsorakoztatott cáfolatokra, azonban ez sem történik meg, Önök pusztán megakadt lemezként ismételgetik korábbi állításaikat, a jól ismert három majom bizarr manifesztációjaként, amely nem lát, nem hall, ellenben beszélni, azt sajnos beszél.

Mindannyian eltérő vérmérséklettel rendelkezünk, a munkatársaik személyét sértő vádak sajnálatosak, de ne vállaljon közszereplést az, aki nem bírja a kritikát. Nem hiszem, hogy bármelyik munkatársuknak meg illene lepődnie az őket érő kritikákon, amikor többnyire összefüggéstelen, valótlan, bizonyítást sosem nyert zagyvaságokkal bombázzák a lakosságot. Nevén nevezem, mert talán legjobb példája mindennek Horváth Ildikó, aki olyanokat képes nyilatkozni, hogy "világvezető tudósok", "glicerint csak végbélen keresztül", "a nikotinnak van kimutatott rákkeltő hatása", "vezető osztrák tudós szerint báránybőrbe bújt farkas", "füstgépek alkatrészeitől füstöl nikotin nélkül is", "tanulmányok bizonyítják, hogy tízből hétben van nikotin", "nem véletlenül nem támogatja egy külföldi egészségügyi intézmény sem", folytathatnám napestig. Horváth Ildikó minden egyes médiaszereplése olyan, mint egy kisdiák, aki óra előtt átfutotta egyszer az anyagot, és aztán felelés közben össze-vissza sorolja az összefüggéstelen félmondatokat. Persze, értem én, mindenki azzal főz, amije van, Horváth Ildikót nem szónoki képességei miatt jelölték erre a feladatra, hanem mert kell egy doktori cím az amúgy vállalhatatlan, kusza butaságok mellé. A legtöbb embernek ennyi elég is, hogy bármit készpénznek vegyen. Tudja ezt Ön is, tudom én is, a sportszerűség jegyében akár most össze is kacsinthatnánk innen a ring két ellentétes sarkából, aztán folytatódhat a pofozkodás.

De nézzük az érem másik oldalát. Az Önök által hangoztatott valótlanságok a következő képet festik az elektromos cigaretta közösség tagjairől: az elektromos cigarettázó a hülyék egy olyan speciális válfaja, amely szánt szándékkal mérgezi magát és környezetét egy olyan eszközzel, ami pusztítóbb és rákkeltőbb, mint a dohányzás, a legnagyobb valószínűség szerint a dohányipar bérence, és van képe tudományos kutatási eredményeket értelmezni doktori fokozat nélkül is, esténként pedig azon mesterkedik, hogy minél több kiskorút taszajtson bele a nikotinfogyasztás feneketlen vermébe. Nem egy társamtól hallottam az utóbbi hónapok során, hogy lejárató kampányuk kezdete óta az utcán szó szerint letámadják és zaklatják őket azért, amiért elektromos cigarettát merészelnek használni. A közvélemény egy részét sikerült néhány hónap alatt ellenünk fordítaniuk, és nem vagyunk gyengeelméjűek, pontosan látjuk, hogy ez volt a cél. Ha innen nézve is megvizsgálja az eseményeket, akkor azt hiszem végképp nem meglepő, ha elcsattan időnként egy-egy kevésbé szalonképes kritika is az utca emberétől. Az utca embere ugyanis mérges. Önök mérgesítették fel a hazugságaikkal.

Nevezzük közegészségügynek, népegészségügynek, ahogyan tetszik, de Önök olyan területen helyezkedtek el, amelynek a pacientúrája a teljes, komplett népesség. Ez bizony azzal jár, hogy ha megszólítják a közt, akkor annak véleménye lesz, és ha átütik az ingerküszöbét, még reagálni is fog. Lesz aki a fogát csikorgatja, lesz, aki lemondóan legyint, és lesz, aki mond egy olyat, hogy még én is belepirulok. Ha Önök nem képesek feldolgozni a köz reakcióját, akkor bizony rossz karriert választottak. El lehet menni kutatónak egy sarkvidéki telepre, vagy egy alagsori laborba, ott soha nem kellene azzal foglalkozniuk, hogy mit gondol Önökről az átlagember. Ehelyett Önök a köz szolgálatát (hangsúlyoznám: szolgálatát, és nem pedig figyelmen kívűl hagyását, vagy magas lóról történő lekezelését) választották, ne csodálkozzanak hát, ha ez a köz néha beköszön az ablakon. A témában ajánlom figyelmükbe Clive Bates remek írását, amely a közegészségügy hitelességének válságát, és a közegészségügy szereplőinek súlyos szereptévesztését járja körül.

De igazából meg sem lepődünk sértett önérzetük világgá kiabálásán, mi, akik csak évek óta olvasunk el bármit és mindent, ami elektromos cigaretta témájában tetszőleges médiumban csak felmerül, végignéztük már azt is, ahogyan nyugati kollégáik flegma és lekezelő stílusukkal házhoz mennek a pofonért, és aztán telejajveszékelik az internetet, hogy milyen csúnya és neveletlen, párbeszédre alkalmatlan népség ez az e-cigarettás népség. Ahogyan Önökben sem, bennük sem merült fel soha annak a gondolata, hogy ezek az emberek nemcsak, hogy lényegesen jobban elmélyedtek az elmúlt évek során a témában publikált anyagokban, mint Önök, de ráadásul olyan hús-vér emberek, akik tapasztalatból, testközelből is ismerik azt, amiről beszélnek. Persze miket is beszélek, persze, hogy felmerült, sőt, pontosan tudják, hogy igazunk van, egész egyszerűen Önöknek ez a szerep jutott ebben a történetben, ahogyan nekünk pedig az Önökével ellentétes oldalé. Önökkel szemben azonban mi saját magunkat, egészségünket és életünket védjük, a barátainkét, szeretteinkét, és korábbi sorstársainkét. És mi lennénk ennek a mesének a negatív szereplői, nem pedig az aktatologató okostojások pöffeszkedő, öntelt hada? Ugyan már.

Talán előre illett volna figyelmeztetni az érintett munkatársakat, hogy mindezzel bizonyára számolniuk kell majd, amikor sutba dobják lelkiismeretüket, erőszakot tesznek a tényeken és orvosi esküjükön, hogy aztán kiszaladjanak a reflektorfénybe a csillagos eget is lehazudni a helyéről. Hadd idézzem Dick Puddlecote "Miért kéne az e-cigiseknek illedelmesen viselkedni a hazugokkal?" című írásának néhány gondolatát:

A hibázást jutalmazni igen helytelen dolog, és a dohányzás visszaszorításának hazug szereplőivel szembeni illedelmes viselkedés alapvetően csak zöld utat ad nekik, hogy még otrombább dolgokat kövessenek el. A dohányzás visszaszorításának intézményei lehet, hogy szeretnék, hogy békén hagyják őket, a közegészségügy pedig érezheti magát kényelmetlenül, amiért ostoba véleményeit rendre porrá zúzzák, de ugyan mégis mi indokolná, hogy az e-cigarettázó közösség tagjai illedelmesen viselkedjenek ezekkel a javíthatatlan hazudozókkal?

Önök pozíciókat és címeket kihasználva, a kákán is csomót keresve, évek óta igyekeznek ellehetetleníteni az egyetlen olyan módszert, amivel egyáltalán nem kell szenvedni, hogy megszabaduljon az ember a cigaretta rabságától. Tudom, hogy miről beszélek, húsz éves dohányos karrierem során akaraterővel leszoktam egy évre, kínszenvedés volt az első néhány hónap, felszedtem negyven kiló túlsúlyt, diabéteszem lett, és mindezt miért? Hogy egy évvel később újra dohányozzak, csak már kétszer annyit, mint előtte. Négy és fél év elektromos cigarettázás után nemhogy nem híztam, de sikerült visszanyernem korábbi egészséges testsúlyomat, remekül érzem magam, egészségesebb és környezettudatosabb vagyok, mint kamaszkorom óta bármikor. Világszerte dohányosok tömegével történik meg mindez, és Önök szerint ez nem jó? Normálisak Önök? Tanult emberként nem lehetnek annyira ostobák, hogy komolyan gondolják azt a rengeteg hazugságot, amit összehordanak az e-cigarettával kapcsolatban, és ha ez a helyzet, akkor csak egy lehetőség maradt: Önök szándékosan ártanak embertársaiknak, önként és dalolva támogatják emberek tízezreinek szükségtelen halálát. Mindezt a közegészségügy szereplőiként. Bármelyik is igaz a kettő közül, egy dolog biztos: egyikre sincs mentség.

Végezetül szeretném megköszönni találó megállapítását, amely szerint "az arrogancia a gyenge bizonyítékokkal rendelkezők eszköze", ezzel maradéktalanul egyet tudok érteni. Az az arrogancia, ahogyan az egészségügyi háttérintézmények évek óta úgy tesznek, mintha nem is léteznénk, az államtitkárság "a mi szakértőink tudományosabban felkészültek" kijelentései, az államtitkár úr "nyugodjanak bele" tanácsa, az, ahogyan a tárca elutasította, hogy a Népjóléti Bizottság ülésén szót kaphassunk, az, amilyen stílusban közérdekű adatigényléseinkre az érintett intézmények válaszolnak (vagy épp nem válaszolnak, fittyet hányva törvényben előírt kötelezettségükre), az az arrogancia, hogy fel sem merül önökben, hogy esetleg nincs igazuk, pláne azok után, hogy minden érvüket cáfolni tudjuk, és az az arrogancia, hogy még ezek után sem hajlandóak elemezni a tényleges tudományos bizonyítékokat, mind-mind ugyanaz az arrogancia, amely ezek szerint Ön szerint is megerősíti, amellyel eddig is tisztában volt bárki, aki hajlandó a témában elmélyedni, hogy állításaik megalapozatlanok, az elfogultan szelektált tudományos bizonyítékok eltorzítására alapulnak és egy nyilvános vitában nem állnák meg a helyüket.

Természetesen Önöknek jogukban áll kitartani álláspontjuk mellett, még akkor is, ha az a tudományos bizonyítékok semmibevételén alapul, szívük joga bohócot csinálni önmagukból. A probléma pusztán az, hogy ez a bohóckodás emberéletekbe fog kerülni. Ez lesz ugyanis az igazi ára az Önök legújabb keresztes hadjáratának, és nem Önök fogják megfizetni azt, hanem azok az emberek, akiknek az egészségét védeni lennének hivatottak.

Búcsúzóul engedje meg, kérem, hogy tisztelettel köszöntsem Önt is az egészségügy ludditáinak panteonjában, úgy gondolom nyilatkozatával maradéktalanul kiérdemelte.

Üdvözlettel,

Pifkó Krisztián

A bejegyzés trackback címe:

http://gozler.blog.hu/api/trackback/id/tr1008326284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu