Van valami megmagyarázhatatlanul nyomasztó abban, amikor komoly, orvosi diplomával rendelkező, a kormányzati ranglétrán látszólag előkelő pozíciót elfoglaló emberek szemrebbenés nélkül az arcodba hazudnak, és elképesztő zöldségeket beszélnek össze-vissza. Szerdán a Népjóléti Bizottság ülésén jártunk, ahol a szaktárca és a bizottsági tagok az elektromos cigaretta szabályozását érintő kérdésekről egyeztettek. Már ha egyáltalán egyeztetésnek lehet nevezni, ami ott zajlik. Élménybeszámolóm következik.
Mellékszálként meg kell említenem, hogy nem értem, hogy az ellenzéki képviselőknek honnan van még energiája és lelkiereje felkelni reggel az ágyból és besétálni dolgozni, majd befeküdni a "vita" feliratú bulldózer elé. Minden egyes módosító indítványt és javaslatot egy emberként utasít el a Fideszes többség, annak tartalmától teljesen függetlenül. Orkán erejű széllel szemben pössenteni biztosan több sikerélménnyel szolgálna, ott legalább van esély rá, hogy néhány csepp félremegy, itt esélytelen. Gyomorforgató állapotban van a magyar jogalkotás azok alapján, amit élőben volt szerencsém megfigyelni, le a kalappal az ellenzéki képviselők kitartása előtt.
Az ülés teljes hanganyaga, és az azt követő sajtótájékoztató elérhető az Ecigitesztek.hu-n.
A Népjóléti Bizottság 2015. november 25.-i ülésén a szaktárca részéről felvonult Dumb és DumberÓnodi-Szűcs Zoltán, Beneda Attila és Mészáros János, a bizottságból 9 kormánypárti szavazórobot, és 5 ellenzéki képviselő.
Jékey András és jómagam készenlétben álltunk, mint az ellenzéki pártok külsős szakértői, és bizakodva vártuk, hogy akkor talán most majd sikerül párbeszédet kezdeményezni a szaktárcával, és rávilágítani azokra az elképesztő ellentmondásokra, csúsztatásokra, csűrés-csavarásokra (nevezzük nevén: hazugságokra), amit a szaktárca nagyvonalúan szakértői összefoglalónak nevez.
Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) képviselőasszony felvetését, amelyben arra kérte a bizottságot, hogy külső szakértők is hozzászólhassanak a vitához, mind a tárca, mind a kormánypárti képviselők elutasították, így azonnal el is dőlt, hogy Andrásnak és nekem itt bizony nem osztanak ma lapot. Ezt követően Rig Lajos (Jobbik) és Heringes Anita (MSZP) képviselők is szóvá tették, hogy hiba, hogy kizárják a vitából a külső szakértőket, de Selmeczi Gabriella, a bizottság elnöke lezárta az ezirányú hozzászólásokat azzal, hogy az érintettek "idézőjelben" megtehették észrevételeiket, és az el is jutott a képviselőkhöz, sőt, néhány képviselő még meg is vitatta azokat. Ó, hát akkor máris minden rendben, nemde?
Az ülés ezután borítékolható papírforma szerint zajlott, az egyes módosító indítványok "megtárgyalásakor" az azt benyújtó képviselők röviden összefoglalták aggályaikat és indokaikat, amire a szaktárca képviselői válaszoltak valami banális baromságot, ezzel indokolva, hogy "a tárca nem támogatja", majd a szavazó zombihorda egyetlen neuron megmozgatása nélkül leszavazta az egészet.
Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár úr szókincse egyébként végig kimerült az "a tárca nem támogatja" mondat ismételgetésében, feladatát akár egy mobiltelefonos alkalmazás is elláthatta volna, kizárólag Beneda Attila hadovált a tárca és a kormány hagymázas vizióiról, szinte látni véltem mellette állni az edzőt, Demjén Tibort, egy törölközővel és egy kulacs vízzel.
De nézzük pontosan, hogy mikben téved rendkívüli magabiztossággal a szaktárca:
A szakértők csoportját sokkal inkább azok a szakértők képezik vagy képezhetik, akik tudományos megalapozottsággal foglalkoztak a témával. Elég komoly előgondolkodást elvégeztünk és egyeztetést, amikor a jogszabályt megalkottuk.
Amellett, hogy ez mennyire hangzik meggyőzően, vegyük észre az előgondolkodás kifejezést, mint érdekes elszólást. Maradéktalanul egyet kell, hogy értsek ebben Beneda úrral, a jogszabály megalkotásakor valóban előgondolkodás történt (akár előítéletnek is nevezhetjük, ilyen kifejezés legalább létezik), és nem történt gondolkodás sem a tudományos bizonyítékok áttekintésekor, sem azután, azok feldolgozásakor. Ha ezzel megnyugtatni kívánt bárkit is, akkor erősen mellényúlt.
A szaktárca és a szakintézmények kommunikációja engem kísértetesen emlékeztet arra az óvodás szintű dedós viselkedésre, amikor a gyermek befogja a fülét és úgy üvölti világgá a saját mondandóját. Ha pedig épp nem ezt teszi, akkor előveszi az "én apukám erősebb" örökérvényű elvét. Igazán zseniális.
Ez egy tévhit, hogy ez egy leszokást segítő eszköz, ez egy átszokást segítő eszköz.
Itt már majdnem pislákol az értelem, hiszen mi is ezt mondjuk évek óta: nem leszokás, hanem átszokás egy kockázatcsökkentő alternatívára, amely közben többnyire automatikusan megvalósul a leszokás is. Beneda úr részéről bizonyára nyelvbotlás történt, és rászokást segítő eszközt szeretett volna mondani.
Ahogyan azok a hátterek ismertté váltak, ami az elektromos cigarettával kapcsolatosak, a társadalmat veszélyeztetik, nyugati, nyugat-európai politikai érdekeket is figyelembe véve, egyértelművé tette a tárca, illetve a kormány számára azt, hogy a társadalom védelme, a nemdohányzók védelme az egy magasabb szempont, mint az a jelenleg még szerencsére kis számú felhasználó, akik egyébként mind a saját maguk, mind a környezetük egészségét minden elhangzott ellenére is veszélyeztetik, úgyhogy az elgondolásunk ebből a szempontból megalapozott,
Nagyvonalúan tekintsünk most el attól a ténytől, hogy az elektromos cigaretta használók nem dohányoznak, így őket is megilleti a nemdohányzók védelme, hiszen ez triviális bárki számára, aki akár fél percet hajlandó önállóan elgondolkodni a kérdésen. Próbáljunk meg inkább kihámozni ebből a zagyvaságból egy másik gyöngyszemet, nevezetesen a társadalom védelmére szolgáló nyugati, nyugat-európai politikai érdekeket. Gondolom itt egészségpolitikai érdekekről lenne szó, hiszen a társadalom nem veszélyeztetése általános politikai érdek kéne, hogy legyen.
Szaladjunk hát el egészen az Egyesült Királyságig, annak is az NHS nevű szervéig, amely a brit társadalombiztosítás feladatát látja el. Az NHS kettő évvel ezelőtt még pontosan azt a maradi, szemellenzős és teljesen hibás álláspontot képviselte, mint nálunk ma az EMMI, NEFI, ÁNTSZ, stb. Ott azonban időközben a Public Health England elkészített egy 113 oldalas, 185 forrásmunkát feldolgozó összefoglaló tanulmányt, amely fényében az NHS teljes hátraarcot csinált, majd felvette a Füstmentes Anglia projekt palettájára az elektromos cigarettát, mint minden dohányos számára ajánlott eszközt, és nem átallott még oktatóanyagot is készíteni a leszoktató tanácsadást végző szakemberek számára. De ha Anglia valaki izlésének nem eléggé nyugati, vagy nem eléggé európai, lessünk be Belgium egészségügyi összefoglalójába, amely 87 oldalon hasonló megállapításokat tesz, mint angol kollégáik, és az elektromos cigarettában a dohányzás visszaszorításának lehetőségét, és a dohányosok egészségügyi kockázatcsökkentését látja.
Ha ekkora szakadék tátong a témában két vélemény között, akkor talán mégiscsak indokolt lenne tovább vizsgálni ezt a kérdést, minden lehetséges forrást bevonva, mielőtt valami orbitális baklövést követnek el, amikor laza másfél hónap alatt lezavarják a jogalkotási folyamatot a kérdésben. Persze, ha az ember tévedhetetlennek és érinthetetlennek hiszi magát, akkor elég nehéz önmérsékletet gyakorolni.
A dohányzást imitáló eszközök a dohányzásra való rászoktatást segítik, különösen a fiatalok körében, tehát a kormány álláspontja szerint ezt meg kell akadályozni.
Nem tudom, hogy ezt a közismerten a gyógyszeripar tollából származó, soha semmivel nem bizonyított, ellenben tucatnyi alkalommal cáfolt népi hiedelmet meddig fogják még puffogtatni. Kénytelenek folyton előhúzni, mert értelmes érveik - a rendelkezésre álló tudományos irodalom fényében - nincsenek.
Az amerikai CDC ezek szerint hülyék gyülekezete, amiért a 2014-es dohányzással kapcsolatos népességadatok feldolgozásakor ennek a tökéletes ellenkezőjére jutott. Természetesen amíg a szakintézmények rendszeres elektromos cigaretta használatnak regisztrálják jóformán még azt is, ha egy fiatal már távolról egyszer is látott egy elektromos cigarettát, ez az érv fenn fog maradni. Téves kiindulásból, hibás módszertannal bármit igazolni lehet.
A mi kutatásaink szerint nagyjából a társadalomnak egy tízezrelékét érinti jelen pillanatban ez a kérdés, a többi azt hiszem elég egyértelműen a túlnyomó többség.
Az olvasás mellett a számtan sem erőssége a szaktárcának, ezt már bebizonyította 16 oldalas szakértői összefoglalójuk is. De hogy egy mozdulattal megfeledkezzenek arról a kétmilliós dohányzó tömegről, amely a KSH adatai szerint a felnőtt magyar lakosság egyharmada, az egészen botrányos.
Nem szeretném, hogyha bárkiben is az a képzet lenne, hogy az elektromos cigarettának a forgalmazása az egy olyan magas szintű képesítést tesz lehetővé, amit bármelyik kiskereskedelmi egységben ne lehetne pillanatok alatt elsajátítani.
Hogyne, melyik trafik pultosa ne tudná csípőből megválaszolni mondjuk ezt a kérdést: Tisztelt dohánybolti eladó, a nagyobb torokhatás elérése érdekében az üvegszálat vagy a vattát javasolná-e inkább, illetve nagyobb magátmérőt, vagy kisebb ellenállású huzalt javasolna-e édesanyám dripperébe, ha teltebb ízeket szeretne elérni?
Szerintem két fontos dolog derült ki az ülésen történtekből:
1.) A szaktárca retteg attól, hogy hivatalos fórumon kifejthesse véleményét a civil elektromos cigaretta használó közösség, ami nem meglepő, hiszen egyből kiderülne, hogy 16 oldal gondosan összeválogatott hazugságra épül az egész érvelésük, hivatalos fórumokon ez pedig jegyzőkönyvben örök időkre dokumentálva maradna.
2.) Valahonnan fentről kell, hogy jöjjön ez az őrület, egy Demjén Tibor egy ennyire összezáró gittegylet megformálásához édeskevés. Ha a helyettesek nyilvánvaló hülyeségeket beszélnek, és a főnök csak bólogat, mint az a bizonyos kutya a kalaptartón, akkor ott bizony valami nagy disznóság van.
Az ülést követően alkalmam nyílt személyesen is feltenni egy kérdést Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár úrnak:
A kétség szikrája sem merül fel önökben az álláspontjukat illetően azok után, hogy a 16 oldalas összefoglalójukat bő három nap nettó munkával 40+ oldalban tudják cáfolni a civilek?
A válasz pedig:
Nyugodjanak bele. A nemdohányzók védelmében van erre szükség.
"De hát államtitkár úr" felkiáltásomra már csak ennyi válasz érkezett: "Egy kérdésről volt szó".
Sajnálom, államtitkár úr, nem nyugszunk bele, sem most, sem máskor. Egyben rossz hírrel kell, hogy szolgáljak. Már most is elsöprő többségben vannak azon tudományos bizonyítékok, amelyek az Önök állításait egy elegáns mozdulattal öblítik és küldik lefelé a szennyvízcsatornába, ahová azok valóak, és ez az arány csak a mi javunkra fog változni a jövőben is. A szellem kinn van a palackból, a tudományos társadalom rendre felhördül a "nem is mozog a Föld" kaliberű megállapításaikon, és minden egyes áltudományos, elfogult, tényhamisító tanulmányukra öt-hat hiteles cáfolattal válaszol.
A világ nem gyógyszeripari bábként viselkedő egészségügyi intézményei, amelyeknek nem kenyere, hogy köznevetség tárgyai legyenek, sorban adják be a derekukat, elismerve és megragadva az elektromos cigaretta kárcsökkentő- és életmentő potenciálját. Így Önök ideig-óráig megpróbálhatják megakasztani a haladás kerekét, és dagonyázni egy picit privát sötét középkorukban, de ha vetnek egy pillantást a történelem által bőségesen szolgáltatott példákra, ez a visszataszító kis diadal nem lesz hosszú életű. Élvezzék hát ki a levágott fejű csirke utolsó táncát az udvaron, ameddig csak tudják.
Egy dologban viszont biztos lehet az államtitkár úr, mi, elektromos cigaretta használók akkor is itt fogjuk fújni a kis gőzpamacsainkat, amikor államtitkár úr nevére már senki nem fog emlékezni, legfeljebb olyan kontextusban, amely nem kimondottan hízelgő sem Önre, sem kollégáira nézve.
A témában jártas emberként testközelből szemlélni a magyar egészségügy téveszmés akarnokainak ámokfutását meglehetősen ijesztő. Felmerül viszont egy még ijesztőbb kérdés. Ha az elektromos cigaretták viszonylag egyszerű témájában ekkorát bírnak tévedni, mi lehet a helyzet az egészségügy és az egészségpolitika más területein?
